Napjainkban sűrűn felmerül a gondolat, hogy az alapvetően 1-2 helység fűtésére alkalmas cserépkályhát ellátnánk egy hőcserélővel, akkor akár az egész ház fűtését is megoldhatjuk a kályhával.
Ezen az oldalon néhány információt adok a fenti megoldás előnyeiről és hátrányairól.
Az előnyök:
A hőcserélőt rákötve a meglévő központi-fűtésre, az egész lakás fűthető a kályha által.
A gáznál olcsóbb a lakás fűtése.
A hátrányok és csökkentésük módja.
Nem egyenletes és szabályozható a rendszer hőleadása.
Begyújtás után 40-60 percel kezd fűteni a rendszer.
Mikor felmelegedik a kályha, utána 3-4 órán át keringetni kell a vizet, mivel a hőcserélő környkén 100 fok felett van a hőmérséklet. Ez a lakás szükségtelen túlfűtését, pazarlást okoz.
A problémát puffer-tartály rendszerbe építésével lehet kiküszöbölni.
A rendszer áramfüggő.
Ha nincs áram akkor nem lehet begyújtani, mert keringetés híján elforr a víz a rendszerből, majd elég ( kilyukad ) a hőcserélő.
A kerigető szivattyú és az esetleges mágnesszelepek kis fogyasztásúak, így egy 10 000 Ft körüli kis szünetmentes áramforrás megoldhatja a problémát.
A kályhába épített fém hőcserélő rongáló hatása.
A hőcserélő jelentősen nagyobb hőtágulású mint a cserépkályha többi anyaga. Ez a kályha belső szerkezetének korábbi tönkremenetelét vonja maga után. A 18-20 év élettartamú hagyományos kályhához képest 8-10 évre csökken az élettartam.
Ezt sajnos tudomásul kell venni.
Jelentős karbantartási igény.
A 100 fok alatti hőmérsékletű hőcserélő környékén nagyobb méretű a lerakodás, kormolódás, ezért sűrűbben kell a kályhát tisztítani.
4 év helyett évente kell pucoltatni a kályhát.
Hőcserélős kályhák építésénél fokozottan igaz, hogy szakképzet cserépkályhással építesse!
A hőcserélő extrém hőelvonása miatt, teljesen más belső elrendezésűek, mint a hagyományos kályhák. Nem megfelelő szerkezet esetén komoly hőkülönbségek lépnek fel a kályha részei között, melyek feszültséget hoznak létre a csempékben és repedést, töréseket, a kályha idő előtti tönkre menetelét okozhatják.
Az oldal tetejére